„Te csak egy része voltál a világnak, de én voltam a világod – és most, hogy elmentél, a világom csendesebb lett.”

Drága Fülikém!
Bárcsak kaphattunk volna még egy kis időt. Még egy közös napot, még egy ölelést, játszást, sétát, még egy pillanatot, amikor minden rendben van. Három nap. Mindössze ennyi idő alatt vett el tőlem ez a kegyetlen betegség. Még fel sem fogtam igazán, mi történik, és már búcsúznom kellett tőled.
Azóta is nagyon hiányzol. Vannak hiányok, amiket az idő sem tud eltüntetni, csak megtanulunk együtt élni velük. Te mindig ilyen maradsz nekem.
Bármeddig is élek, te mindig az én kicsi Fülikém leszel. Köszönöm, hogy szerethettelek téged, és hogy te is szerettél engem.
Remélem, valahol egyszer még újra találkozunk. Addig is őrzöm minden emlékedet.
Örökké szeretlek, Fülikém. 🕊️