Édes Drága Pasám🖤🕊️
Azon gondolkodtam, hogyan is lehetne rólad méltóképp megemlékezni. Arra jutottam, a legjobb amit tehetek, ha visszaemlékszem a régi szép emlékekre amiket veled éltem át, ha elmondom neked milyen voltál számomra..
Emlékszel amikor először találkoztunk? Te 3 éves voltál én pedig csak 6. Olyan boldog voltam, hogy végre saját lovacskám lesz. Mindenkinek mutogattam rólad egy fotót, hogy ő az én lovam ,Pasa. Olyan büszke voltam!
Emlékszel, hogy az első lovardában ahol együtt voltunk volt lovas bemutató és egy ponton mindig felengedték a ménest és te voltál mindig az első aki szaladt fel enni?
Emlékszel amikor elkezdtünk versenyezni? Milyen kis béna voltam… de te akkor is mindig a legjobbat nyújtottad…
Emlékszel amikor nagyjából 7 évesen rájöttem, hogy ki tudom kaparni egyedül a patádat és ezért nagyjából 5 percenként kikapartam te pedig csak tűrted?
Emlékszel, hogy sámliról nyergeltelek, nem értelek fel, de te mindig nyugodtan álltál és ha fel akartalak kantározni letetted a kis fejecskédet, hogy elérjelek?
Emlékszel, hogy egy táborban összevesztem a többi lánnyal és ott sírtam neked a boxban, te pedig csak vigasztaltál?
Emlékszel, hogy amikor először beugrattalak lépésből vágtába mennyire boldog voltam? Folyamatosan azt gyakoroltuk a pályán…
Emlékszel amikor először estem le? Az is rólad volt. Megijedtél az erdőben egy fácántól én pedig leestem, és te aggódva megálltál..
Emlékszel milyen szökőművész voltál? Téged sehova nem lehetett igazán bezárni, mert ha te ki akartál jönni megtaláltad a módját… Egyszer együtt voltál egy karámban egy lóval akit nem igazán szerettél és amikor nem figyelt senki te mindig kiugrottál és kint legelésztél…
Emlékszel, amikor ügyességiben versenyeztünk, a másik ló rád rúgott te pedig megijedtél én pedig a nyakadba estem? Te megtartottál a nyakadba és elsőként értünk a célba..
Emlékszel amikor ugróedzésre jártunk és az edzőnk amikor meglátott téged azt mondta mit akarunk mi ezzel a pónival? Aztán felült rád és csak ámult és bámult, milyen tehetséges vagy… bármilyen akadályt eléd rakott te megugrottad…Többé az ő szemében sem voltál póni…
Emlékszel, hogy mindig azzal szórakoztam, hogy bementem az erdő legmélyére, azt sem tudtam hol vagyok és csak odadobtam neked a szárat mert tudtam, hogy te úgyis hazatalálsz? Mennyi jó terep utat találtunk így együtt…
Emlékszel, milyen gyors és fordulékony voltál? Ügyességiben nem igazán volt ellenfeled. Azt mondták mi vagyunk az “ügyességi specialisták”.
Emlékszel, hogy mindent megkóstoltál? A rántott hústól elkezdve a citromon át mindent… Pasám te nagyon kis beles voltál.
Emlékszel amikor kilógtál éjjel és megettél egy csomó zabot, másnap pedig úgy elvittél a pályán, hogy esélyem nem volt megfogni téged?
Emlékszel amikor gyerekként vezettük a megyei bajnokságot ugróban, te pedig a döntőn megszívattál és nem voltál hajlandó ugrani?
De remélem arra is emlékszel, hogy a következő évben mi lettünk a bajnokok!
Emlékszel, hogy bárhol is voltunk, verseny előtt mindig lefeküdtél rápihenni a megmérettetésre?
Emlékszel amikor kint lovagoltunk a réten, és óriási vihar jött? Jégeső, óriási szél, mindenhol faágak, cserepek repkedtek…Rettegtem, semmit nem láttam, de te hazavittél engem…
Emlékszem amikor elszakadt a kengyelem az akadály felett és beestem alád? A hátsó lábad pont rám érkezett volna de te annyira vigyáztál rám, hogy inkább ellökted magad mégegyszer, csak ne lépj rám…
Emlékszel mennyit száguldottunk együtt a vágtapályán és a szemétdombon? Annyira élveztük… Amikor oda értünk arra a szakaszra ahol szoktam engedni, hogy menj téged egyszerűen visszafogni sem lehetett..
Emlékszel, amikor elkezdtem rajtad oktatni? Milyen türelmes voltál a gyerekekkel, pedig volt aki rettegett, mert korábban leesett egy másik lóról, de te megtanítottad újra bízni…
Emlékszel, hogy ők is versenyeztek veled és szíved lelked beletetted minden alkalommal? Mindig elhoztad nekik a dobogós helyek nagy részét..
Emlékszel, hogy mindig ha picit is vizes volt a kis tested elfeküdtél a homokon?
Emlékszel, hogy milyen féltékeny voltál mindig mindenkire? Lordot egyenesen utáltad amikor hozzám került..
Emlékszel mennyi bemutatón és felvonuláson vettünk együtt részt? Ott is mindig annyira pörögtél, hogy te lehess a legjobb..
Emlékszel, hogy védted Milkót amikor megszületett? Még engem sem akartál először odaengedni. A többi lóra pedig egyenesen támadtál…
Emlékszel arra, hogy anno Primadonnát és most 2 éve Milkót is veled választottuk le? Te voltál a “Pasa szitter”. Mindig te vigyáztál a csikókra!
Ugye emlékszel, ezekre a pillanatokra? Ugye fentről vigyázol ránk?
Mi soha nem fogunk elfelejteni téged lovacskám! Örökké te maradsz az első lovam! Örökké emlékezni fogok minden veled töltött pillanatra. Nagyon szeretlek!❤️ Nyugodj békében Pasókám🖤🕊️